Egy forró nyári napon kint ültem a házamhoz közeli parkban és figyeltem az ott játszó gyerekeket és a járókelőket.
Előtte a sarkon betértem a pékségbe és vettem egy csokis fánkot, amit nagy élvezettel majszoltam.
SMS érkezik, munka van...

A kapcsolattartómnak van egy kis kávézója. Mindig finom tejes-kávéval fogad.
Átadta a múltkori "munkadíjat", majd elsorolta a mostani munkához szükséges tudnivalókat.

- 33 éves vállalkozó
- Név, személyleírás, körülbelüli tartózkodás
- Nincs extra kívánság

A munka gyorsnak és egyszerűnek ígérkezett, ugyanis a megfigyelés során több olyan motívum is előtérbe került amely erre utalt.
- Egyedül utazik, többnyire ugyanazon az útvonalon
- Ugyanabba az étterembe jár ebédelni szinte minden nap, stb.

További információ hogy a feleségétől külön él és van egy 5 éves kislánya.
Az egyetlen aggasztó dolog az volt, hogy a kislányt rendszeresen magával vitte.
Egy esti időpontot választottam az akcióhoz, miután a kislányt visszavitte a feleségéhez.
Már többször kiderült hogy miután kirakja a kislányt, elmegy egy belvárosi bárba, ott találkozik néhány üzlettársával, néhány órát beszélget velük, majd egyedül hazamegy.
A háza mögötti utcában egy nem túl feltűnő helyen parkoltam le az autót, és kivettem a csomagtartó egy rejtett rekeszéből a hangtompítóval felszerelt pisztolyt.
A háza mellett álló fás-bokros részhez bújtam és vártam.
Majd egy óra telt el, mire a célpont megjelent az autójával.
Rögtön felmerült egy probléma, mert a szokásától eltérően most nem a ház előtt parkolt le, hanem távirányítással kinyitotta a kaput és beállt az autóval, majd bezárta maga mögött a kaput.
Gondoltam nem gond, elmegyek az autóba a távcsöves puskáért és leszedem azzal az ablakon keresztül.
Ahogy elindultam az autóm felé, észrevettem hogy a szemközti házak ablakáról piros-kék fények verődnek vissza. Rendőrautó...
Reméltem hogy nem az én autómat mustrálják, de ahogy kinéztem a sarkon, ezen reményem szertefoszlott. Ott állt az autóm mellett egy rendőrautó és két bamba fakabát.
Valószínűleg az egyik szomszédnak szemet szúrt az idegen autó és bejelentette.
Megérdemelt volna egy golyót a rohadék.
Ha szétkapják az autót, tuti hogy megtalálják az elrejtett fegyvereket és akkor vége mindennek.
Az autó a nevemen, egy egész fegyverarzenál a csomagtartóban...
Szerencsémre, miután lekérték a rendszám alapján a tulajdonos (vagyis én) adatait szimplán becsúsztattak egy büntető cédulát az ablaktörlő alá és odébbálltak.
Viszont így az akció meghiúsult, ugyanis ha ebben az időpontban történik a célszemély likvidálása, előbb utóbb eljutottak volna hozzám.
Új időpont és új terv kellett.

Mivel rettenetesen idegesített a dolog, néhány nap után újra akcióba léptem.
Ezúttal a feleség háza mellett várakoztam.
A szituáció hasonló mint az előző, csak ezúttal kínosan ügyeltem hogy jó helyen parkoljak.
A célszemély valamivel 7 óra után érkezett meg és bevitte a kislányt a házba.
Amikor bement, az autót nem zárta be maga után. Simán beültem a hátsó ülésre és elfeküdtem az ülésen.
Sötét volt, sötétített üvegek, ráadásul fekete ruhában dolgozom. Esélye sem volt hogy észrevegyen.
Amikor beült, még szöszmötölt valamit a telefonjával mielőtt berakta volna a kulcsot az indítóba. Ekkor felültem és a pisztoly csövét felülről, kicsit lefelé tartva, szinte a feje búbjához szorítottam, majd meghúztam a ravaszt. Ezt azért kellett, mert ha simán tarkón lövöm, a lövedék áthatol a koponyán és kimegy a szélvédőn, az tud olyan zajt csapni ami felkeltheti valakinek a figyelmét. A lövedék simán keresztül ment a fején és kijött az orr környékén, beterítve vérrel a kormányt és a szélvédőt.
A célszemély eldőlt az anyósülés felé.
Kiszálltam az autóból, becsuktam a hátsó ajtót, majd kinyitottam az anyósülés felőlit.
A férfi még rángatózott és arccal az ülésre volt borulva. Beleeresztettem két golyót a hátába, egyet pedig a fejébe, ezt már tarkó tájékra.
Célpont kiiktatva...

Miközben sétáltam vissza az autómhoz, egy sikolyt hallottam a távolból.
Valószínűleg a feleségnek tűnt fel az autó, ami még mindíg a ház előtt állt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.